Mentálhigiénés segítő beszélgetés egy egykori sorstárssal, a CsillagKuckó alapítójával

Varga Katalin, a CsillagKuckó megálmodója és alapítója vagyok. A meddőség lejtőit és három meddőségi centrumot megjárt, mára boldog anyuka. Mentálhigiénés segítő szakember, empatikus, odafigyelő, meghallgató egykori érintett és sorstárs.

Szeretek beszélgetni, szeretek figyelni. Örülök, ha bízik bennem a vendégem és őszintén mer mesélni.

Néha kérdezek is. A kérdések tágítják látóterünket és lehetőséget adnak a tisztábban-látásra. Akár más nézőpontból is engednek látni. Sokszor közelebb visznek egy kimozduláshoz és egy megoldáshoz. A megértéshez.

Te is kérdezhetsz tőlem, szívesen veszem. Igyekszem mindenre a neked megfelelő és téged tovább lendítő választ adni, hogy azzal is segítsek.

Előfordulhat, hogy pár másodpercig hallgatunk. Senki nem mond semmit. Lehet, hogy a bölcsesség csendjében is találunk közösen valami előremozdítót. És ezt vagy megbeszéljük utána, vagy csak hagyjuk beépülni.

Nem ítélkezem, nem alkotok véleményt, meghallgatlak és jelenlétemmel támogatlak. Aztán, ha úgy adódik, együtt lépünk tovább. Mindenkivel onnan, ahol és amiben éppen van. Teljesen mindegy, hogy rajta vagy-e már a mesterséges megtermékenyítés, az inszeminációk és lombikkezelések útján vagy nem. Mindenkinek ugyanaz a célja: anyává, szülővé, családdá válni.

Beszélgetünk. Nem pszichologizálok, nem diagnosztizálok, nem írunk teszteket. Figyelek rád. Tartom neked, nekünk a teret. Nem mint barátnő, családtag, távoli rokon, szomszéd vagy munkatárs, akik „jótanácsot adnak”, hanem semlegesen, nyitottsággal, szeretettel és együttérzéssel.

Találkozhatunk egyszer is, és ezután segítek választani a CsillagKuckóban található módszerek közül (ahol benézhetsz az életedben lévő ok-okozati összefüggésekbe is, ha azok érdekelnek), de kísérhetlek tovább is az úton, mentálhigiénés segítőként, lehetek lelkitárs a természetes utadon vagy a mesterséges beavatkozások melett, ha ezt igényled. 

Egy olyan légkört teremtünk közösen, amiben megláthatod, megtalálhatod a saját megoldásodat. Segítek rálátni az élethelyzetedre.
Nem kérem, hogy "engedd el" és "ne görcsölj rá", mert ez a gyermekáldásra váróknak olaj a tűzre. És csak még nagyobb feszültséget generálhat. Ehelyett azt mondom, engedd meg magadnak, hogy "rágörcsölsz". Ez a megengedés máris lazuláshoz vezethet.

Sejtem, érzem, látom, miben vagy. Hiszen én is benne voltam. Szerencsém volt és van. És hiszem, hogy mindenkinek van megoldása. Mindenkinek a sajátja. Mint ahogy mindannyian egyediek, megismételhetetlenek és értékesek vagyunk.

Beszégetéseink kísérője lehet egy csodás asszociációs kártya-sorozat is, az OH-kártyák.
Ezek a kártyák nagyon hatásos módon segítik az elmélyülést, önmagunk megismerését, a saját tudattalan folyamatainak feltérképezését. Kokrétan, "képet" kaphatunk saját állapotunkról, félelmeinkről és vágyainkról.

Az OH elnevezés a felismerések, az AHA-élmények asszociációját rejti magában (németül és angolul a csodálkozás inkább "Ohhh...").

A kártyákat - ha úgy hozza a helyzet - megmutatom neked és segítek ráérezni, hogy neked segítség lehet-e a kártyás belső munka. Olyan belső munka, amit együtt meg is beszélünk, ahol segítő kérdésekkel kísérlek az értelmezésben, ha elakadsz. Nagyon sokan szeretik ezt a módszert, én magam is rengeteget tanulok az OH-képzéseken, ám nem mindenki érzi jól magát "kártyás helyzetekben", ez esetben nem használjuk.
A lényeg, hogy TE érezd jól magad, mert itt most TE vagy fontos.

Az OH-kártya módszerét Moritz Egetmeyer humanisztikus pszichológus és barátja, Ely Raman festőművész dolgozta ki. A kártya szakmai segítőként való használata pszichológusoknak, kineziológusoknak, trénereknek, tanároknak, egyéb segítő szakembereknek külön OH-kártya instruktori képzés és kellő önismeret mellett ajánlott.

Várlak szeretettel, ha úgy érzed, segíteni tudok neked.

Köszönöm a bizalmad,

Varga Katka

„A valódi empátia azt feltételezi, hogy teljes lényemmel a másikra figyelek annak érdekében, hogy tisztelettel és alázattal megértsem, mi történik benne. Megadom neki a teret és az időt arra, hogy teljes egészében kifejezhesse magát. Nemcsak megértem az eszemmel, de teljes lényemmel jelen vagyok, előítélet és kritika nélkül. Ha létrehozom ezt a minőségű jelenlétet, akkor képes leszek az eddig megérthetetlent is megérteni. De jó, ha tudom: csak azt vagyok képes a másikban megérteni, elfogadni, megbocsátani, amit önmagamban már felfedeztem és valamilyen szinten elfogadtam.”  /Rambala Éva/