Mióta eldöntöttük a férjemmel, hogy "indulhat a családgyarapítás", időben kifejezve még nem sok év telt el, mindössze kettő. Ez a két év azokhoz a sorsokhoz viszonyítva nem sok, akik már több mint 10 éve várnak egy gyermek érkezésére, de azon ismerős párhoz viszonyítva, akik ezen két év alatt már a második gyermeküket várják, igencsak hosszúnak tűnik. Miután kiderült, hogy férjemnél azoospermiát (spermiumok teljes hiánya) állapítottak meg, sok mindenen átmentünk, de igazán megértő szavakra, beszélgetésekre nem találtunk. Aki hasonló utat jár, annak nem kell magyarázni, hogy miről beszélünk. A mi utunk még tart, nem tudjuk, hogy milyen hosszú lesz.

Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztunk a csillagkuckósokkal. Itt végre férjemmel mindketten beszélgethetünk olyan emberekkel (és itt elsősorban nem a szakértelem a legfontosabb, amiben mellesleg a Kuckóban nincs hiány :-) ), akik nem megnyugtatni, nem kioktatni akarnak, mit hogyan, hogyan ne csináljunk,  hanem egyszerűen csak meghallgatni és segíteni. Segíteni azt az utat, amit mindenkinek saját magának kell megtennie. Viszont, ha segítséget kérünk, akkor talán könnyebb lesz ez az út.

xx

Egy pár, akikből épp gyémánt születik az úton ...

 

2014.08.13.